A koraszülött baba viselkedése

Hogyan érintsük, segítsük babánkat a növekedésben? Az anyaméh a magzat számára egy meleg, sötét és hangulatos otthon, ahol a baba a nappalokat és éjszakákat összegömbölyödve, végtagjait összehúzva, behajlítva tölti (magzati tartás). A legfontosabb hang, ami eljut hozzá, az édesanyja szívverése, ami ritmikus és megnyugtató, míg a pocakon kívüli hangok, a külvilág hangjai tompák és halványabbak. A magzati lét a méh falain belül zajlik, a méhfalat játéknak tekinti, hiszen ezt lehet bökdösni, rugdosni, a magzatvízben lebegni. Ez a környezet ideális esetben tökéletes és persze létfontosságú a baba növekedéséhez és fejlődéséhez.

Mindez megszakad, ha a baba korábban születik meg. A koraszülött hirtelen egy új és kaotikus „létbe” csöppen, hiszen az újszülött intenzív osztály világa a tökéletes és ideális anyaméhvel ellentétben idegen a számára. A hangos, erős zajok, a túl erős fények, a fájdalmas eljárások, a sípoló gépek megterhelik a szervezetét és a fejlődésben lévő idegrendszerét. Nagyon nehéz az éretlen agynak alkalmazkodni és feldolgozni ezeket a bomba módjára robbanó üzeneteket. Annak ellenére, hogy az intenzív osztály dolgozói mindent megtesznek azért, hogy minimalizálják a koraszülöttet ért stresszhatásokat, ezeket sajnos nem lehet teljesen megszüntetni.

Fontos, hogy megértsük és felismerjük, mi okozza a baba fájdalom- és diszkomfort érzetét, és hogy ezt milyen módon jelzi. Ez fog segíteni abban, hogy mielőbb csökkenteni tudjuk a zavaró hatásokat, és hogy babánk a lehető legjobban élje meg az őt ért változást. Az alábbi listával megpróbálunk segíteni, (a terhességi kor szerint) eligazodni, hogy mit szabad és mit nem ajánlatos tenni egy koraszülött babával látogatás alatt, vagy ha már lehetséges, az inkubátorban való gondozás során.

24–25. HÉT:

Ez az időszak NEM a simogatás időszaka. Csak minimálisan, a gondozás időszakában határozottan, célirányosan szabad érinteni a babát. Ebben az időszakban a baba idegrendszere még nem elég fejlett ahhoz, hogy társas kapcsolatot éljen. Időt kell neki hagyni, hogy alkalmazkodjon pici, új és meleg „lakásához”, az inkubátorhoz és az őt körülvevő hangokhoz, fényekhez.

Ezekből a jelekből tudod, hogy babád most pihenni szeretne:

• légzésszám változása: elkezd szaporán pihegni, vagy éppen lassabban, kevesebbszer vesz levegőt, esetleg légzéskimaradás is előfordulhat;
• szívverés változása: a pici szíve elkezd gyorsabban vagy éppen lassabban verni;
• bőrszínváltozás: hirtelen kék, szürke, sápadt vagy éppen foltos

26–27. HÉT:

Babád pihen, növekszik, gyarapszik. Csodáld az inkubátorban, és lesd el a gondozási fortélyokat, később még szükséged lesz rá! Kérdezz rá, van-e lehetőség arra, hogy a mellkasodra helyezd Őt (kenguruzás – lásd később). Ragadj meg minden alkalmat, hogy a pici hallja a hangodat: mesélj, énekelj neki, beszélj hozzá.

A stressz és a fáradtság jelei:

• légzésszám változása: elkezd szaporán pihegni, vagy éppen lassabban, kevesebbszer vesz levegőt, esetleg légzéskimaradás is előfordulhat;
• szívverés változása: a pici szíve gyorsabban vagy éppen lassabban kezd verni;
• bőrszínváltozás: hirtelen kék, szürke, sápadt vagy éppen foltos lesz;
• grimaszol vagy ráncolja a homlokát;
• karjaival, lábaival csapkod, ujjait „vízhullámszerűen” mozgatja;
• csuklik, ásít;
• hirtelen, akaratlan mozdulatokat

28–30. HÉT:

Az alábbi jelek mutatják a baba állapotának stabilizálódását:

• nyugodt babatartás, karok-lábak pihenő üzemmódban, az arca nyugodt;
• szopja a kezét vagy az ujjait;
• nem alszik, nyugodtan nézelődik (ez van, hogy nagyon rövid ideig tart, majd gyorsan álomba merül);
• erősen figyel, fókuszál (szintén nagyon rövid periódus);
• szívverése és légzésszáma szabályos.

Amikor hagyni kell pihenni, mert túl sok inger éri:

• légzésszám változás: elkezd szaporán pihegni, vagy éppen lassabban, kevesebbszer vesz levegőt, esetleg légzéskimaradás is megeshet;
• szívverés: a pici szíve elkezd gyorsabban vagy éppen lassabban verni;
• bőrszínváltozás: váratlanul megváltozhat a baba bőrének színe – kék, szürke, sápadt vagy akár foltos is lehet;
• grimaszol, arckifejezése aggódó;
• karjaival, lábaival csapkod;
• csuklik, ásít;
• hirtelen, akaratlan mozdulatokat tesz;
• elhúzódik az érintéstől;
• elnéz feletted, bambul;
• remeg;
• sír;
• hirtelen álomba merül.

31–33. HÉT:

A kisbabák ebben a korban már egyre aktívabban és többet igénylik az édesanya érintését, hangját, illatát, a kapcsolatot.

Az alábbi jelekből látod, hogy babád kiegyensúlyozott:

• éber és csendes, megfigyel és képes fókuszálni;
• kezei a szájában, ujjait szopogatja;
• arckifejezése és végtagjai nyugodtak;
• a hang irányába fordul;
• szívverése és légzésszáma szabályos.

Az alábbi esetekben viszont nyugalomra van szüksége:

• karjaival, lábaival csapkod;
• légzésszáma vagy szívverésnek ritmusa megváltozik;
• homlokát ráncolja, grimaszol;
• csuklik, ásít, köpköd;
• hirtelen, akaratlan mozdulatokat tesz;
• elnéz melletted, bambul;
• sírni kezd;
• hirtelen álomba merül.

34–36. HÉT:

Anyára váró üzemmód:

• csendes, éberen figyel;
• tekintete élénk, érdeklődő;
• figyel, koncentrál, érdekli, hogy mi történik körülötte;
• szopja a kezét vagy az ujjait;
• arckifejezése, végtagjai nyugodtak;
• a hang irányába fordul;
• nyalogatja a száját, kidugdossa a nyelvét;
• ha sírni kezd, könnyen vigasztalható;
• képes cumit szopogatni;
• szívverése és légzésszáma szabályos.

Nyugalomra van szüksége, mert fáradt és nyugtalan:

• karjaival, lábaival csapkod;
• légzésszáma vagy szívverésszáma megváltozik;
• homlokát ráncolja, grimaszol;
• háta ívben megfeszül;
• csuklik, ásít, „köpköd”;
• hirtelen, akaratlan mozdulatokat tesz;
• elnéz melletted, bambul;
• elkezd sírni és nehezen nyugtatható;
• hirtelen álomba merül (buborék üzemmód, kizárja a külvilágot).