A koraszülött baba viselkedése

Hogyan érintsük, és hogyan tudjuk segíteni babánkat a növekedésben?

A magzat számára az anyaméh egy meleg, sötét és biztonságos környezet. A baba a nap nagy részében összegömbölyödött testhelyzetben pihen, végtagjait behajlítva, maga felé húzva tartja (magzati tartás). A legfontosabb hang, amely eljut hozzá, az édesanyja szívverése: ez ritmikus, kiszámítható és megnyugtató. A külvilág hangjai ehhez képest tompán és halkabban érkeznek meg, a fények pedig szűrten jutnak el hozzá.

Ebben a környezetben a baba idegrendszere folyamatosan fejlődik és érik. Az anyaméh fala természetes támaszt ad a mozgásaihoz, a magzatvíz pedig segít abban, hogy a baba finoman mozogjon, gyakran „játszva” a saját terével: bökdös, nyújtózik, rugdos, miközben a teste biztonságban, folyamatos támogatásban van.

Amikor a baba korábban születik meg, ez a védett környezet megszakad, és a kicsi egy új, számára szokatlan világba kerül. Az újszülött intenzív osztályon egyszerre sokféle inger éri: fények, hangok, vizsgálatok, gondozási helyzetek, eszközök, amelyek segítik a gyógyulását. A koraszülött idegrendszere még éretlenebb, így számára a túl sok inger könnyen megterhelő lehet. A PIC dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a babát érő stresszhatásokat a lehetőségekhez képest csökkentsék, ugyanakkor ezek teljesen nem szüntethetők meg.

Nagyon sokat segít, ha megértjük, hogy a baba hogyan jelzi, amikor jól van, és hogyan mutatja azt, ha pihenésre vagy kevesebb ingerre van szüksége. Ha felismerjük a baba jelzéseit, könnyebben tudunk hozzá igazodni: mikor érdemes megszólítani, mikor jó óvatosan érinteni, és mikor a legfontosabb az, hogy nyugalmat biztosítsunk neki.

Az alábbi tájékoztató segítséget ad ahhoz, hogy a baba várható viselkedését és jelzéseit a terhességi kor alapján jobban el tudjuk helyezni. Fontos azonban, hogy ezek irányadó információk: minden baba egyéni, és a baba aktuális állapota (például a stabilitás, a fáradtság, a légzéstámogatás vagy egy kezelés utáni regenerálódás) mindig befolyásolhatja, mennyi inger számára a „jó”.

24–25. HÉT:

Ebben az időszakban a legfontosabb a pihenés és a stabilitás. A koraszülött idegrendszere még nagyon éretlen, ezért általában az a legkímélőbb, ha a baba csak a szükséges gondozás idején kap érintést, és akkor is inkább határozott, biztonságot adó, célzott módon. A simogató, „sok mozdulattal járó” érintés ebben az életkorban gyakran túl sok lehet.

Ilyenkor a baba jelzései elsősorban azt mutatják meg, hogy jól bírja-e az ingereket, vagy inkább pihenésre van szüksége.

Ezek a jelek utalhatnak arra, hogy a babának most nyugalomra van szüksége:

• légzésszám változása: szaporábbá válik, vagy lassul, rendszertelenné válik;
• szívverés változása: gyorsul vagy lassul;
• bőrszínváltozás: kékes, szürkés, sápadt, foltos elszíneződés jelenhet meg.

26–27. HÉT:

Ebben az időszakban a baba fő feladata továbbra is a pihenés, növekedés és gyarapodás. Sokszor az is nagy segítség, ha csendben megfigyeled őt az inkubátorban, és közben megismered a gondozás lépéseit. Nyugodtan kérdezz rá a szakszemélyzettől, hogy van-e lehetőség a bőrkontaktusra, és ha igen, mikor lehet ezt biztonságosan megpróbálni.

A baba számára fontos lehet az is, hogy hallja a hangodat: beszélj hozzá, mesélj vagy énekelj halkan, rövid ideig, nyugodt ritmusban.

A stressz és a fáradtság jelei:

• légzésszám változása: szaporábbá válik, vagy lassul, rendszertelenné válik, légzéskimaradás is előfordulhat;
• szívverés változása: gyorsul vagy lassul;
• bőrszínváltozás: kékes, szürkés, sápadt, foltos bőrszín;
• grimaszolás, homlokráncolás;
• karok-lábak csapkodása, ujjak „szétnyílása”, hullámszerű mozgása;
• csuklás, ásítás;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok.

28–30. HÉT:

Ebben az időszakban már gyakrabban megfigyelhetők olyan jelek, amelyek a baba stabilizálódását mutatják. A kicsi rövid időkre egyre inkább képes lehet nyugodt ébrenlétre, érdeklődésre, figyelemre.

A stabilabb állapot jelei lehetnek:

• nyugodt testhelyzet, pihenő karok és lábak, nyugodt arckifejezés;
• kéz vagy ujjak szopása;
• rövid ideig tartó, nyugodt nézelődés (ami után gyorsan el is fáradhat);
• rövid ideig tartó fókuszálás, figyelem;
• szabályosabb szívverés és légzés.

Ezekben az esetekben viszont pihenésre van szüksége:

• légzésszám változása, légzéskimaradás;
• szívverés gyorsulása vagy lassulása;
• bőrszín váratlan megváltozása (kékes, szürkés, sápadt, foltos);
• grimaszolás, aggódó arckifejezés;
• csapkodó mozgások;
• csuklás, ásítás;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok;
• elhúzódás az érintéstől;
• „elnéz”, bambul, mintha kizárná a külvilágot;
• remegés;
• sírás;
• hirtelen álomba merülés.

31–33. HÉT:

Ebben a korban a baba gyakrabban igényelheti az édesanya közelségét, hangját és illatát. Ha a baba állapota megengedi, az óvatos érintés, a bőrkontaktus, valamint a nyugodt, rövid ideig tartó kapcsolódás sokat segíthet neki.

Ezek a jelek mutatják, hogy babád kiegyensúlyozott:

• éber és csendes, megfigyel, rövid ideig képes fókuszálni;
• kezei a szájában, ujjait szopogatja;
• arckifejezése és végtagjai nyugodtak;
• a hang irányába fordul;
• szívverése és légzésszáma szabályos.

Az alábbi esetekben nyugalomra van szüksége:

• karok-lábak csapkodása;
• légzésszám vagy szívverés ritmusának megváltozása;
• homlokráncolás, grimaszolás;
• csuklás, ásítás, köpködés;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok;
• elnéz melletted, bambul;
• sírni kezd;
• hirtelen álomba merül.

34–36. HÉT:

Ebben a korban a baba egyre egyértelműbb jelzéseket  adhat, és ha a körülmények engedik, aktívabban keresheti a kapcsolatot. Ilyenkor a szülői jelenlét, a beszéd, az érintés, illetve a kengurumódszer is sokat segíthet a megnyugvásban és a fejlődés támogatásában.

Anyára váró üzemmód jelei lehetnek:

• csendes, éberen figyel;
• tekintete élénk, érdeklődő;
• figyel, koncentrál, érdekli, mi történik körülötte;
• szopja a kezét vagy az ujjait;
• arckifejezése és végtagjai nyugodtak;
• a hang irányába fordul;
• nyalogatja a száját, kidugdossa a nyelvét;
• ha sírni kezd, könnyebben vigasztalható;
• képes cumit szopogatni;
• szívverése és légzésszáma szabályos.

Nyugalomra van szüksége, mert fáradt és nyugtalan:

• karok-lábak csapkodása;
• légzésszám vagy szívverésszám megváltozása;
• homlokráncolás, grimaszolás;
• háta ívben megfeszül;
• csuklás, ásítás, köpködés;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok;
• elnéz melletted, bambul;
• sírni kezd, és nehezebben megnyugtatható;
• hirtelen álomba merül (ilyenkor mintha kizárná a külvilágot).

Útravaló a mindennapokra

A PIC-en töltött időszak sok türelmet és kitartást kíván. Fontos tudni, hogy a legkisebb jelek is számítanak: egy nyugodtabb nap, egy stabilabb légzés, egy rövid éber pillanat, egy jól sikerült gondozás, egy sikeres kenguruzás. Ezek mind fejlődési lépések.

Ha bármiben bizonytalan vagy, nyugodtan kérdezz az osztály dolgozóitól. A szülői jelenlét, a baba jelzéseinek megértése és a következetesen nyugodt, kíméletes kapcsolódás mind segíti a koraszülött babát abban, hogy alkalmazkodjon, erősödjön és fejlődjön.